Sandrával a Tisza-tavon
A pergetés, az aktív horgászat híveinek száma dinamikusan növekszik az utóbbi években, s ezen belül egyre többen szeretnének gumihallal, twisterrel is sikerélményeket szerezni. Az elindulás, az első gumicsalis süllők elejtése nem könnyű feladat, de a Sandra twisterekre minden esetben feltétlenül számíthatunk. Minden elfogultság nélkül, a legnépszerűbb és legfogósabb twisterek hazánkban! Vegyünk hát sorra néhány twisteres horgászattal kapcsolatos kérdést!
A gumihal és a twister egy ólomfejes horoggal képez egységet. (JIG fej) A horog és az ólomfej mérete változatos képet mutathat a víz áramlásának mértéke és a vízmélység, no és a gumicsali méretének függvényében. Akár a gumihalat, akár a twistert nézzük a működési elv azonos. A víz áramlása mozgásra készteti a plasztik csali farokrészét, a rezonancia kihat a műcsali egészére. Tehát a csalogató hatás csak megfelelő áramlás-műcsali sebesség különbség esetén jelentkezik. A gyakorlatban mindegy, hogy a sebesebb Dunán szinte csak megtartjuk az erősen áramló vízben egy nehezebb ólomfejjel, vagy könnyű fejjel a Velencei tavon cincáljuk, a frekvencia azonos lehet. Lényeges, hogy az adott vízmélységhez és áramlási sebességhez válasszunk ólomfejet. Ha túlméretezzük a súlyt, túl gyorsan fog visszaülni a műcsalink az aljzatra, s kevés időt hagyunk a süllőnek a kapásra, míg ha túl könnyű a fej, nehezen tudjuk a fenékre leültetni, lassú, vontatott lesz a horgászat. Néhány alkalom után már rá fogunk érezni a középútra, s az igazi visszaigazolás a kapás és a halfogás lesz!
Milyen a jó twister?
Először is beszélni kell az anyagminőségről. A twisterek alapanyaga, a szilikongumi is sokféle segédanyagot tartalmazhat, melyek jelentősen befolyásolhatják tulajdonságait. Ha túl kemény, akkor csak nagyobb sebességnél mozog jól, ha túl lágy, akkor hamar leszakíthatják a farokrészt a ragadozók. Manapság már olyan keverékek a nyerők, ahol a lágyság mellett komoly nyúlási képessége is van az alapanyagnak, és ha a test meg is sérül, az egész lelkét adó farokrész nem szakad le.
A következő fontos ismérv a twister alakja, különös tekintettel a farokrész szélességére. Ha megfelelöen széles ez a szakasz, és emellett elég lágy az anyaga, már lassú mozgásnál is megfelelően fog mozogni. A Sandra ebben a legerősebb. Karakteres frekvenciája van. Folyóvízen valósággal veret, tehát nem csak optikailag vonzó (azaz látványra csábító) a ragadozók számára, de erős frekvenciáját, rezonanciáját is észlelik. Utóbbi miatt például tisztuló vízen, vagy korlátozott látási viszonyok közepette szinte verhetetlen a Sandra. Nem véletlen, hogy alig van olyan profi pergető, aki ne áradozna róla.
A színek
Aki azt várja, hogy bárki rámutathat egy bizonyos színre, mint legjobbra, az csalódni fog. A víz mélységétől, áttetszőségétől, víztípustól függően változnak a favoritok. A sárgás-zöldes árnyalatok általában jók, ugyanúgy, mint a pirosas-sárgás színek. Nem szabad a natúr alapokról sem megfeledkezni a törtfehér (kagylóhéj) és a hófehér twister soha nem fog kimenni a divatból. Ha mélyebb vízen horgászunk, vagy korlátozott fényviszonyok között, az élénk színeket részesítsük előnyben, ha viszont egy sekély lapályos részen próbálkozunk, érdemes feltenni a szürkés, barnás változatokat is. Fontos megértenünk, a szín, a méret, az anyagminőség és az alkalmazott ólomfej súlya együttesen fogja meghatározni a műcsali hatásfokát. Ettől nem könnyű etalont megfogalmazni.
Hogyan húzzuk?
A twistereket elhúzhatjuk könnyű ólmokkal a felső, vagy a középső vízrétegben is, de a hidegebb hónapokban az aljzat közvetlen közelében kell keresnünk a süllőket. A technika látszólag egyszerű: a dobás után hagyni kell a fenékre süllyedni a műcsalit, majd szakaszosan behúzni. Egy-egy húzás után meg kell várnunk, amíg ismét a talajra ér a gumihal, s onnan kell indítani a következő periódust. Így a műcsalink fűrészfog-szerű mozgása kísértetiesen emlékeztetni fog egy talajról felemelkedő, majd visszasüllyedő, talán épp táplálkozó kishalra. Ezesetben mindegy, hogy télen valójában nem táplálkoznak a nyári intenzitással a keszegfélék, a süllő számára nagyon is ismert ez a kép és oda fog csapni! Érdemes váltogatni a behúzások hosszát, mikor kisebbet, mikor nagyobbat lódítva a twisteren. Időnként az is segít, ha néhány ütemet hagyjuk a talajon heverni a műcsalit, nem indítjuk meg azonnal a soros húzást.
Kapás és bevágás
A horgászat legizgalmasabb része, amikor a kapás megérkezik. Egyrészt igazolva láthatjuk a választott technikát, a műcsali méretét és színét, másrészt a tevékenységünk alapcélja teljesülhet, a halfogás. A kapás többféleképpen jelentkezhet. Leginkább a twister visszahulló fázisában kapunk rávágást, amit a sima fenékre érkezésnél intenzívebb ütés közvetít a bot spiccén keresztül. Előfordul az is, hogy az ereszkedő fázis legvégén ragadja el a gumit a süllő, s csak akkor szembesülünk a kapással, amikor a következő behúzást indítjuk. Ekkor egy szigorú elnehezedést érzünk, nem tudjuk megindítani a műcsalit. Ide kell ám az igazi tapasztalat és a könnyű kéz. A ránehezedő kapások egy részénél még a legjobbak is kihúzzák a süllő szájából a műcsalit.
A bevágással nem kell kapkodnunk. A süllő teljesen bedől a szilikongumi halszerű állagának, nem veszi észre, hogy át van verve. Nyugodtan engedjük vissza a spiccet, még némi zsinórt is szoktam spannolni, és határozott botlendítéssel akasszuk meg a halunkat! A süllő csontos szájának átütéséhez erős bevágásra van szükség, így is lemarad egy-egy példány. Van, aki egy további, biztonsági bevágást is alkalmaz, én nem vagyok ennek a híve. Érdekes azok véleménye, akik a halak lemaradásának okaként az elégtelen bevágást említik. Valóban előfordul, hogy a süllő a kapáskor teljesen benyeli a gumihalat, és összezárja a száját. A kisebb bevágás nem képes az ólomfejes horgot kirántani a becsukott szájon keresztül, ilyenkor csak a halat emeljük meg, anélkül, hogy akadna a horog. Ebben az esetben jó eséllyel elveszítjük a süllőt fárasztás közben.
Az egyik legjobb Tisza-tavi pergetőhorgász, Gajdos Zoltán is évek óta horgászik Sandra twisterekkel. Zoli zseniális twisterező, aki valaha horgászott már a közelében, annak szemerkényi kétsége sem lehet, hogy ezt a műfajt közel tökéletesre csiszolta a hosszú szezonok alatt. Nem csak a helyek feltérképezését képes egy komoly számítógép pontosságával végrehajtani, de azt is megtanulta, hogy az adott színű és tisztaságú vízen milyen színű Sandrával kell horgászni. Ezen túl még arra is ügyel, hogy a lehető legkisebb ólomfejet alkalmazza, amivel még hatékonyan lehet horgászni. Az elmúlt ünnepek alatt, bár nem igazán evett a süllő, Zoli minden nap megvillantotta tudását és nem volt nap, hogy hal nélkül maradt volna.
